Akiket beszippantott Stanley Kubrick Ragyogása, azok vagy csendben szekercét ragadnak, vagy megpróbálják kikreatívkodni magukból a traumát. 30 évvel minden idők egyik leghangulatosabb pszichózisa után még mindig egyre több őrült kámingáutol, és próbálja megfejteni a film végtelen titkos dimenzióit. Utóbbiakból gyűjtött egy csokorra valót egy szintén gyakorló összeesküvő, és az ő elméleteikből született meg a Room 237 dokumentumfilm.

A legtöbb faszságot a 150x felvett jeleneteknél vétett hangyapöcsnyi folytonossági hibákból hallucinálják. Például, hogy a szállodaigazgató íróasztalán mozog a hamutál, bár nem is dohányzik senki, viszont sas van a falon, ami a NASA-ra utal, úgyhogy biztos azt akarja mondani a rendező, hogy ő hamisította a Holdraszállás felvételét. Az indiánok lemészárlásának bűntudatától, a Holokauszton át mindent bele tudnak magyarázni, bár tény, hogy Kubrick a legkisebb részletekre is figyelt.

A filmből kimaradt az egyik legmániákusabb elemző, aki a kizárólag filmdíszletként létezett hotel és sövényútvesztője térképészeti anomáliáiról volt képes húsz perces videót rittyenteni, illetve a film arany bálterméből levezette az egész Amerikát 100 éve mérgező gazdasági manipulációt. Ő valószínűleg egyedül is sok lett volna.

Ezektől eltekintve aki látta, mindenki dicséri a Room 237-et. Okos, vicces, egyáltalán nincsenek benne beszélő fejek, kizárólag film és werkfilm részletekből áll. és tényleg újra kell nézni miatta a Ragyogást. Full HD-ben, kikockázva.